Mezőgazdaság

Állattenyésztés • Kertészet, biogazdálkodás • Növénytermesztés • Termőhelyi adottságok

A szigetközi táj hasznosításának jellemzésekor nem szabad megfeledkezni arról, hogy milyen természeti, technikai, sőt történelmi folyamatok eredményeképpen alakult ki napjaink mezőgazdasági potenciálja. A folyamatok elemzése egyértelműen arra utal, hogy a gazdálkodási lehetőségek szoros kapcsolatban voltak és vannak a Duna felszínalakító és vízgazdálkodási hatásaival.

A változások a folyó lassú töltögető munkája következtében állottak be és tartottak mindaddig, amíg az 1800-as évek vége felé megindult a tervszerű folyamszabályozás. Az ezt megelőő században csak kotrással, sarkantyúk építésével igyekeztek a fontos gabonaszállítások számára szükséges hajóutat fenntartani. Ennek azonban a nagy költségek ellenére sem volt tartós hatása. Az évente visszatérő árvizek miatt, a térségben a rendszeres szántóföldi művelés nem volt mindenütt lehetséges. Annál jobban virágzott az állattartás, a legelőgazdálkodás.

Az 1885-ben megindult gyökeres vízrendezési munkák új főmedret és többnyire a jelenlegi helyén lévő gátak kialakítását eredményezték.

A folyamszabályozási munkák lehetővé tették a Szigetköz nagyarányú mezőgazdasági fejlődését. Az állattartás mellett fokozódott a rendszeres talajművelés, növénytermesztés. A Dunához közel eső területek jelentős része (Dunakiliti, Sérfenyő, Doborgaz, Cikola) a csallóközi, a Pozsony vármegyében fekvő települések része volt, ezért itt a legeltetés - az extenzív takarmánytermeléssel karöltve - maradt az uralkodó gazdálkodási forma. Az ide áthelyezett állatok szállítása dereglyéken és gázlókon keresztül történt. Az új hullámtér is legeltetéssel hasznosult mindaddig, amíg a terjeszkedő erőgazdaságok új telepítései (főleg nyár az addigi füzessel szemben) a legeltetést vissza nem szorították.

Az új határok következtében a kihelyezett állattartó telepek lefűződtek a csallóközi anyaközségekről és megindult az önálló települések fejlődése, ezzel egyidőben az állattartás beszűkülése mellett lassan uralkodóvá vált a szántóföldi növénytermesztés, amely szerkezetében egyre inkább hasonlított a kisalföldihez.


Állattenyésztés

Napjainkra az egész ország, így a Szigetköz állatállománya is jelentős mértékben lecsökkent. Ennek oka eléggé összetett, de részben az is hozzájárult, hogy a hazánkban jelenleg az intenzív módszerekkel előállított állati termék nem versenyképes a nyugati termékekkel. A nyugati fajtákat tenyésztő nagyüzemek fenntartása nagyon költséges, minőséget előállítani nehéz, ráadásul az európai piac túltelített. A kisgazdálkodók szintén nem tudnak minőségi terméket előállítani az igényes nyugati fajtákból, és az értékesítési piacon sem tudják kellően "reklámozni" magukat. Kiszolgáltatottak a feldolgozó üzemeknek is, melyeknek többsége részben vagy egészen külföldi tulajdonban van.

Az állatállomány 2000. március 31-én, az Általános Mezőgazdasági Összeírás (ÁMÖ) adatai alapján a 6. táblázatban látható módon alakult.

A gazdaságméreti adatokból látható, hogy ugyan szarvasmarhát a teljes Szigetköz területén tartanak, jelentősebb, és gazdálkodó egységenként nagyobb állományok Mosonmagyaróvár, Dunakiliti, Darnózseli, Bezenye, Halászi, Püski településeken, vagyis a Szigetköz felső területein, valamint a déli peremvidéken, Öttevényen, Kunszigeten találhatóak. Ezek azok a helyek, ahol a régi Tsz, illetve állami gazdasági telepek tovább muködnek, megmaradt, vagy viszonylag kismértékben csökkent állománnyal. Kimlén a valamikor Lajta Hanság ÁG. jelenleg is muködő tehenészeti telepe a Károlyházi településrészen van, ami az ÁMÖ idején még Kimléhez tartozott, de azóta önálló településsé alakult, területe nem a Szigetközhöz, hanem a Hansághoz tartozik.

A valaha hagyományos legeltetéses gazdálkodás megszuntével a legelőre alapozott húsmarhatartás gazdaságos tartási lehetősége mostanra gyakorlatilag eltunt a Szigetközből. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy speciális programokkal azt újra ne lehetne honositani.

Sertés szintén a teljes Szigetközben található, az ÁMÖ adatai szerint 2000-ben 54 109 darabot tartottak 2785 gazdaságban, ami a megyei sertésállomány 23 %-a, a megyei gazdálkodóknk pedig a 19 %-a. Ezen adatok szerint a Szigetközben a megyei átlag felett van a sertéstartó gazdaságok átlagmérete.

A szarvasmarha- és sertéstenyésztésen kívül a térség mezőgazdasági üzemeiben megyei szinten közepes jelentőségu szárnyas-tenyésztéssel is foglalkoznak, a baromfifélék 12 %-a, míg a tojóinak 19 %-a volt a Szigetközben a mezőgazdasági összeírás idején. A juhállomány elenyésző, Mosonmagyaróvár térségében található nagyobb nyáj, az agrártudományi egyetem mellett muködő Biotechnológiai Kutató Állomáson. Lovat a Szigetközben jobbára hobbi célból tartanak. Mosonmagyaróváron, Máriakálnokon, Győrzámolyban, Dunakilitin, Dunaszigetben, Halásziban találhatóak nagyobb létszámban lovak.

A tejhasznú szarvasmarha-tenyésztést befolyásolja a feldolgozó kapacitások elhelyezkedése. A Felső-szigetközből nagyrészt a mosonmagyaróvári tejfeldolgozóba szállítják a termelők a tejet, ahol részben tulajdonosok is. Ez a tulajdonosi viszony hosszabban fenntartja a nagyméretu tejtermelő telepeket. Emiatt vannak a Felő-szigetközben a megmaradt nagyobb méretu szarvasmarha-telepek.

A többi állattartó ágazatban nincs hasonló szerepe a feldolgozó kapacitások elhelyezkedésének, mert magát a nyersterméket, élőállatot nagyobb távolságra is el lehet feldolgozásra szállítani, szemben a tej hasznos-anyagra nézve magas fajlagos szállítási költségeivel.


Kertészet, biogazdálkodás

A szigetközi kertészeti növények közül a zöldségek álltak az első helyen. Híres volt a szigetközi káposzta, petrezselyem, és a paprika. A krumplit és a tököt is az ún. „káposztás kertek”-ben termesztették, melyek gyűrűsen vették körül a falut. Az ármentesítés után a kertészkedés kiterjedt a szántóföldekre is, virágkorát az 1930-as években érte el, amikor már nemzetközi piacokra is szállították a szigetközi zöldségféléket.

A káposztafélék és gyökérzöldségek, de egyéb kertészeti kultúrák számára is kedvez a nem túl vastag termőrétegű, kavicságyon fekvő öntéstalaj.

Lipóton üvegházas zöldségtermesztés is folyt, kihasználva a termálvíz előnyeit. A termálkútra alapozott üvegházas, hajtatásos zöldségtermesztés még a régi nagy Tsz korában beindult. Az üvegházak leamortizálódtak, felújításuk hatalmas pénzösszegekbe kerül. A kút használatával kiépült a termálfürdő, de a kertészetei termelést a valamikori bérlők 2005. júliusában abbahagyták.

Lipóton régen nagy hagyománya volt a fóliás zöldségtermesztésnek. Az utóbbi években ezzel a tevékenységgel felhagytak a helyiek, a megnövekedett költségek és az olcsó alföldi primőr áruk miatt nem volt gazdaságos a fóliasátorban előállított paprika, paradicsom és uborka termesztése. A szántóföldi zöldségtermő területek nagy részén sárgarépát, petrezselymet, paszternákot termesztenek. Dunaszigeten 8 hektáros területen az elmúlt években két gazdálkodónál beindult a kelbimbó-termesztés, ami korábban nem volt a kistérségben. A növénytermesztésnek egy felkapott termelési ágazata lett a gombatermesztés. Dunaszigeten, illetve Máriakálnokon foglalkoznak gomba termesztésével. Magyarország három fő gombatermesző körzete közé tartozik a Felső-Szigetköz területe. A gombatermesztés munkaerőigénye nagy, ezért több helyi és környékbeli képesítés nélküli embereknek ad munkalehetőséget.

Gyümölcsültetvények az elmúlt években nem létesültek. Ez alól kivétel a bodza, melyet még jelenleg is telepítenek. Nagyobb területű gyümölcsöse a rajkai Tsz-nek volt, melyek mára elöregedtek, és közel a felét ki is vágták az elmúlt 2 év során. Helyette új telepítések nem létesültek. A gyümölcstermesztés jövője egy nagy kérdőjel a kistérségben. Korábban a Szigetköz látta el Mosonmagyaróvárt, Győrt gyümölccsel, de még Pozsonyba is szállítottak régen gyümölcsöt. Az éghajlati és a talajadottságok olyanok, hogy erre lenne lehetőség, de a piac bizonytalansága meg a nagy beruházási igény gátolja a gyümölcsültetvények létrehozását.

A települések belterületén természetesen nemcsak beépített területek találhatóak, hanem itt jelentős mértékű belterjes zöldségtermelés is folyik, az ÁMÖ szerint 235 hektárnyi konyhakert található a Szigetköz településein. Az itt termelt termények egy része piacra kerül közvetlen magánértékesítés útján. A főfoglalkozáson kívül szinte minden családban van mezőgazdasági magántermelés, ami a zöldség-gyümölcs és az állati termékek önellátását segíti.

A kistérségben két bejegyzett biotermelő tevékenykedik Dunakilitin, illetve egy Győrújfalun. Ketten kisebb parcellán, míg az egyik dunakiliti biogazdálkodó 9 hektáron, évek óta nyereségesen dolgozik. Egyre többen érdeklődnek a biogazdálkodás lehetőségeiről és feltételeiről. A megyében és a kistérségben biotermékeket előállító vállalkozóknak és cégeknek értékesítési problémáik nincsenek, hiszen a piacok ma telítetlenek, és egyre nagyobb a kereslet a biológiailag tiszta, ellenőrzött és tanúsított termékek iránt.


Növénytermesztés

A Szigetközben jelenleg a szántó az uralkodó művelési ág. Minden olyan terület, ahol nem kell számolni az időszakos belvízveszéllyel, gyakorlatilag szántóföldi művelés alatt áll. Az időszakosan nedves, fakadóvízzel veszélyeztetett területfoltok vagy gyepek, vagy víztűrő-vízkedvelő fafajokkal hasznosított erdők. A Szigetköz gyakorlatilag művelt terület, megműveletlen táblák alig találhatóak.


Termőhelyi adottságok

A szigetközi holocén kavicsos üledéket borító ún. fedőréteg (a talaj) vastagsága változó, az ÉNy-i részeken helyenként a fél métert sem éri el, DK-i irányban növekszik, Győről északra eléri az 5-6 métert. A Magyar Állami Földtani Intézetben elkészült - a “Kisalföld Földtani Térképsorozata” keretében - a Szigetköz fedőréteg-vastagság térképe (Scharek P., 1999;). A térkép a földtani szelvényezéshez kilométeres háló mentén mélyített sekélyfúrások alapján született, 1:50000 –es felbontással. A térképet az 1. ábra mutatja be.

Szigetköz talajainak nagyobb része az öntés, a réti és a csernozjom talajok közé tartozik, fizikai féleségre nézve nagyrészt vályog, ezen kívül találhatóak homok, illetve homokos vályog területek.

Az öntéstalajok általában fiatal hordalék lerakódásával keletkeztek. Az újabb és újabb hordalék-lerakódás következtében nem alakulhatott ki az éghajlatnak és a növényzetnek megfelelő talajtípus. Ezt az is jelzi, hogy az altalajban gyakran különböző mélységben (a 20 - 100 cm mélységtartományban) eltemetett talajrétegeket találunk. Ezeket egy-egy újabb áradás eltemette, és a felszínre nyers hordalékot rakott, amelyen újra megindult a talajképződés. Ilyen eltemetett talajrétegek vagy humuszos szintek figyelhetők meg például a Kisbajcs és Vének határában lévő feltárásokban. Az eltemetett, humuszos szinttel rendelkező öntéstalajok térképezése nehéz, mert csak elszigetelten, kisebb foltokban fordulnak elő. Termelési értékük nagyobb, mint az öntéstalajoké, mert tápanyag-ellátottságuk kedvezőbb, különösen akkor, ha az eltemetett humuszos szint a felszínhez közelebb helyezkedik el.

A Szigetköz öntéstalajai meszes öntéstalajok, főként fiatal öntésiszapból és öntéshomokból állnak. A feltalaj legnagyobbrészt vályog, agyagos vályog, kisebb részben homokos vályog; az öntéshomok igen ritka. Az altalaj vályog, homokos vályog, néhol agyagos vályog. Nagyon jól vezetik a vizet, de rosszul tartják meg. Az altalajban ritkán mészkiválások és mészkőpadok is találhatók. Szódát és a sót káros mennyiségben nem tartalmaznak, foszfor- és nitrogénellátottságuk gyenge, káliumtartalmuk kielégítő. Termelési értéküket növeli, hogy könnyen és olcsón öntözhetők. Tápanyagokban szegények, azonban minden műtrágya kitűnően érvényesül rajtuk.

Csernozjom talajok (öntésen kialakult mezőségi talajok) képződtek azokon a területeken, amelyek tengerszint feletti magasságuknál vagy a Dunától távolabbi helyzetüknél fogva kevésbé szenvedtek már a szabályozás előtt is a folyam áradásaitól. A morzsás szerkezet kialakításában a humusz mellett a kalcium is részt vesz. Stefanovits Pál osztályozása szerint a vékony, ritkábban a közepes humuszrétegű réti csernozjom talajok változatába lehet őket sorolni. Humuszos rétege vékony és világos szürkésbarna, átmeneti szintje pedig vastag (Stefanovits P., 1963).

A talaj anyaga vályog, néhol homokos vályog, kisebb foltokban agyagos vályog. A felső vályogrétegek vastagsága igen különböző, alattuk néhol már 1 m mélységben kavics fordul elő. A feltalaj szerkezete általában morzsás. Vízgazdálkodása elég jó. Az Arany-féle kötöttségi számhoz viszonyítva a kapilláris vízemelés értékei igen magasak. A vízmegtartó képesség értékei a szerves anyagot tartalmazó feltalajban magasak, az altalajban alacsonyak.

A kémhatás gyengén lúgos. A szénsavasmész-tartalom igen magas. A feltalajban 25% körüli az értéke, és csak kevés helyen marad a 20% alatt. Szódát, sót káros mennyiségben nem tartalmaz. A könnyen oldható (felvehető) nitrogén- és foszfortartalom igen alacsony, és csak a műtrágyázott területeken kielégítő mértékű. A káliumellátottság közepes. A talaj termelési értékét a termőréteg vastagsága határozza meg.

Réti talajok a Szigetközben nagy területet foglalnak el. Mivel öntésen alakultak ki, ezért mésztartalmuk általában magas, 20-25%, csak az állandóan vizes altalajban csökken 10-15%-ra. A humuszos réteg 30-60 cm közötti vastagságú. Alatta gyakran mészatkás (mészkőpados) réteg következik. A vékony humuszos réteg fokozatosan megy át az altalajba, amely csaknem kivétel nélkül szürke iszap, homokos iszap. Az iszapos rétegben aránylag magasan, 100-150 cm-es mélységben (a Dunához közelebbi területeken 100 cm felett) jelentkezik a talajvíz. A magas talajvíz miatt a talajlakó állatok keverő és szellőzteő munkája elmarad.

A talaj szerkezete szárazon tömődött, repedésre hajlamos; a szántóföldi művelés alatt álló területeken a feltalaj morzsásodó, máshol poliéderes törésű. A feltalaj agyagos, de iszappal kevert, így könnyebben művelhető. Vízvezető képessége nem olyan rossz, mint a típusos réti talajoké, és a víztartó képességük sem olyan magas. A talaj vízellátása jó, inkább a vízelvezetés okoz gondot. A talaj kémhatása gyengén lúgos. A foszfor- és nitrogénellátottság gyenge, a káliumtartalom kielégítő.

Csernozjom jellegű homoktalajok (homokon alakult mezőségi talaj) Győről É-ra kis területen, a Szitás-dombok területén, továbbá Győrladamértól É-ra és ÉNy-ra fordulnak elő. Az eredeti felszín fölé települt futóhomokbuckák területén alakultak ki. A szitás-dombi feltárásokban eltemetett fosszilis talajrétegek találhatók, ami arról tanúskodik, hogy a homokmozgás több ízben megindult. Kiterjedése nem jelentős, mert nagy részét Győr külvárosai, Révfalu, Kisbácsa, Bácsa lakónegyedei foglalják el. Ezen a területen a váztalajok fő típusába tartozó gyengén humuszos karbonátos homoktalajok, nagyobbrészt pedig csernozjom jellegű homoktalajok alakultak ki. A humuszos réteg vastagsága 30-40 cm, a humusztartalom 1-2%. A talajszelvények egész mélységében domináló szerepet játszik a homok. A talaj termelési értékét az iszaptartalom határozza meg.

A talaj vízgazdálkodása a talaj termékenységének alapvető feltétele, mivel meghatározza annak levegő-, ő- és tápanyag-gazdálkodását, biológiai tevékenységét, művelhetőségét. A Szigetköz talajvízháztartását, talajvíz-ingadozását és mozgását döntően az alábbi tényezők határozzák meg (Major, 1992):

· a csapadék beszivárgása és párolgása (vertikális talajvízforgalom),

· a talajvízszint eséséből származó permanens jellegű horizontális áramlás,

· a Duna vízállásváltozásainak hatásaként előálló nem permanens szivárgás.

A talaj nedvességtartalma alatt a talajban levő víz (pontosabban különböző töménységű és összetételű vizes oldat) mennyiségét értjük. A csapadék- és öntözővíz, a felszíni hozzáfolyás, a talajvízből történő és felszín alatti hozzászivárgás növeli, az evapotranszspiráció, a felszíni elfolyás és a felszín alatti elszivárgás csökkenti a talaj vízkészletét.

A talajvízviszonyok alakulásától függően a Szigetköz talajainak vízháztartásában az alábbi alapesetek fordulnak elő:

· A talajvízszint a fedőréteg alatt, a kavicsban áll, és ingadozása abban is marad. Ezeken a területeken nem befolyásolja a talajvízszint változása a talaj vízháztartásában.

· A talajvízszint a finom fedőrétegben áll, és vízszintje (vízszintingadozása) abban is marad.

· A talajvízszint az év nagy részében a kavicsfeküben áll, de árhullámok idején a finom fedőrétegbe emelkedik.

Az éghajlatilag viszonylag száraz Kisalföld kedvező növénytermesztési adottságai és viszonylag nagy termésbiztonsága jelentős részben épp a kitűnő miőségű talajvízből történő csapadék-kiegészítésnek köszönhető.

Ahol a talajvízszint korábban legalább a közepes árhullámok idején elérte a fedőréteget vagy abban ingadozott, és a Duna elterelésének következményeként a kavics fekübe süllyedt, ott megszűnt a gyökérzóna talajvízből történő kapilláris vízellátása. A növények a talajvízből nem jutnak nedvességhez. Szakértői számítások szerint ez helyenként 100-150 mm/év mennyiséget is elérhet.

A Duna elterelése miatt a folyamhoz közeli területeken megváltozott a talaj vízháztartása és a közeg anyagforgalma. A változások közül a legfontosabbak a következők:

A) Erősen karbonátos, mészakkumulációs szintek, "atkás" rétegek, sőt mészkőpadok kialakulása a kavicsfekü és a finom fedőréteg, illetve az ebben mozgó nagy karbonáttartalmú talajvíz hatásának határfelületén. Ez a talajt sülevényessé, aszályérzékennyé teszi.

B) A süllyedő talajvízszintű területeken:

· csökken a talaj alulról történő átnedvesedésének mértéke, csökkennek hidromorf vonásai;

· az aerob-anaerob szervesanyag lebomlás aránya az előbbi javára tolódik el, felgyorsul a talajban visszamaradó növényi maradványok és mesterségesen kijuttatott szerves anyagok mineralizációja;

· a fedőrétegből kimosódó finom eloszlású ásványi részek az eredetileg laza kavicsréteg pórusait eltömve erősen tömődött, cementált réteg kialakulását eredményezhetik, ami ismét sekély termőrétegűséget okoz.

C) Az emelkedő talajvízszintű területeken

· fokozódik a talaj levegőtlenségének, túlbő nedvességállapotának, a terület belvíz-veszélyeztetettségének valószínűsége;

· az anaerob folyamatok irányába tolódnak el a talajban végbemenő mikrobiológiai folyamatok, ennek minden káros következményével;

· a nagy karbonáttartalmú talajvízből származó kapilláris transzport révén mészakkumulációs szintek alakulhatnak ki;

· kedvezőtlen összetételű talajvizű területeken másodlagos sófelhalmozódási és szikesedési folyamatok következhetnek be.