Erdőgazdálkodás

A Duna által kialakított árterület természetes úton erdősült. A szukcesszió eredményeképpen alakultak ki a bokorfüzesektől kiindulva, a fűz-nyár ártéri ligeterdőkön keresztül a már elöntést csak ritkán kapó, magas fekvésű tölgy-kőris-szil ligeterdők.

Azokon a helyeken, ahol az árvíz már nem, vagy csak nagyon ritkán jelentkezett, a mezőgazdálkodás vette át a szerepet, az erdők főleg az ártéri viszonyok között maradtak fenn. A legjelentősebb területek az Öreg-Duna hullámterében kialakult szigetvilágban találhatók. Ezek a szigetek hosszú időn keresztül csak vízi úton voltak megközelíthetők.

Ugyancsak számottevő a kanyargós Mosoni-Dunát szegélyező ártéri galériaerdők mennyisége is. A keménylombos erdőtársulások zöme itt található.

Az ember hosszú időn keresztül nem folytatott tudatos erdőgazdálkodást. A környező erdőkből kielégítette faanyagszükségletét /tűzifa, építőanyag/, a visszamaradó állományok fejlődését a természetre bízta.

A múlt század 20-as éveiben, az akkori nagybirtokokon kezdődött el az intenzív erdőgazdálkodás. Ennek a lényege az volt, hogy a sokszor sarjasztatott, rossz egészségi állapotú erdők helyére, nemesített szaporítóanyagból ültetett erdőket hoztak létre. A felújításokban a meghatározó szerepet a nemesnyarak kapták és térhódításuk a 80-as évekig tartott. Ekkorra a szigetközi erdők több mint kétharmadát tették ki.

A 90-es évek elején, az erdészeti szemléletváltás következtében, megindult egy ellentétes előjelű folyamat a természetszerű erdőkialakítás irányába. Ez ugyan látványosan nem alakította át a korábbi állapotokat, de ma már érzékelhető eredményeket tudhat magáénak. Az 1992-ben bekövetkezett Duna elterelés jelentősen megváltoztatta a táj arculatát. Elsősorban nemesnyarasok helyén százhektáros nagyságrendben történtek felújítások őshonos fafajokkal.

Mindenekelőtt megváltoztak a termőhelyi viszonyok. A talajvízsüllyedés, az árvizek elmaradása negatív hatást váltott ki a meglevő nyár-fűz állományokra, ugyanakkor nagyobb lehetőséget kínál a kevésbé vízigényes, árvizeket nehezebben viselő keményfás erdők /tölgy-kőris/ kialakítására. Ellehetetlenült a vízi közlekedés, helyette utak, műtárgyak épültek a hullámtérben, és a tengelyen történő közlekedés vált általánossá.

A tervezett Nemzeti Park magyar területén található erdők 90 %-a állami, 10 %-a magántulajdonban van. Az állami tulajdonú erdők zömét a Kisalföldi Erdőgazdaság Rt. kezeli, de jelentős a vízügyi hasznosításban lévő terület is. Mellettük, mint állami tulajdonú erdő kezelője, jelen van még a Fertő-Hanság Nemzeti Park.