16
szept 2024
SZITE séta 12. – Lipót
Találkozó: Lipót, Vadludak pihenő és kikötő
Időpont: 2024. szeptember 28. szombat délelőtt 9:30 óra.
A hatodik séta:
Lipót, Gombócosi zárás
Útvonal: Lipót községből kifelé aszfaltos út vezet a Vadludak pihenőhöz, a töltés előtt célszerű leparkolni.
Idei hatodik sétánk elején a töltéslábnál indulunk el a Hatvanasi bukó felé, a vízparton. A mellékág felé letérve elérjük a használaton kívüli erdészeti kompkikötőt, majd a Gombócosi zárást. Utána felmegyünk a töltésre, ahonnan látszik a Szigetközi Tájvédelmi Központ épületegyüttese, aztán visszatérünk az ártérbe. A Gombócosi ág partján haladva elérjük a régi erdészházat, amelynek az oldalára valaki gondosan „felkönyvelte” a jelentősebb árvízszinteket. Tovább sétálunk a Gombócosi ág partján, amíg elérjük a Kis-Halrekesztő ágat, és ennek a partján sétálunk tovább. Az út végén elérjük a töltést. A töltésen végül visszaérkezünk a Vadludak pihenőhöz. Autóval vissza Óvár felé tartva megállunk még a lipóti Morotvató partján: a Holt Duna tanösvény indulópontjánál, és a lipóti kilátónál.
A gyalogos útvonal hossza 5 km, tervezett időtartam 2–2,5 óra. A mellékelt leírásban további részletek, látnivalók, érdekességek is olvashatók.
Családtagokat, barátokat, kollégákat is bátran lehet hozni, létszámkorlát nincs, jöjjenek minél többen!
Részvételi szándékát kérjük szíveskedjen visszajelezni legkésőbb szeptember 25-én szerdáig.
Jelentkezését vagy érdeklődését a +36 20 494 2644 telefonszámon várjuk.
Részletesen
A lipóti Gombócosi ág és a Kis-Halrekesztő mellékág környezetét fogjuk bejárni. Sétánk a Vadludak pihenőtől indul.
Vadludak pihenő és kikötő
Útvonalterv
A töltéslábnál indulunk el a Hatvanasi bukó felé, a vízparton. Útközben, vízjárástól függően megnézhetjük, hogyan épít új zátonyokat a Duna. A Hatvanasi bukó tereli be a mellékágakba az érkező víz egy részét, hiszen most ezek az ágak innen, nem pedig az öreg Duna felől kapnak vízpótlást.
A mellékág felé letérve elérjük a használaton kívüli erdészeti kompkikötőt. Ma már nem komppal szállítják ki az erdészek a fát a szigetekről, mivel a komp mozgása a zárások miatt nem megoldható. Ezért a zárások koronaszintjét mindig úgy kell meghatározni, hogy legalább télen a vízborítás nem haladja meg a maximum 20 cm-t, hogy a traktorok át tudjanak menni. Ezzel a megoldással a természetvédelem is egyetért, hiszen a terület zavartalanságát biztosítja, hogy maximum terepjáróval, és csak télen átjárhatók az így kialakított zárások.
Ilyen zárás a Gombócosi is. Középen egy vápa található, ami csak a traktoroknak biztosít kisvízkor átkelést.
A zárás célja, hogy beterelje a vizet az Újszigeti Dunaágba.
Gombócosi zárás felvíz
Gombócosi zárás alviz
Elhagyva a zárást felmegyünk a töltésre, ahonnan már látszik a Szigetközi Tájvédelmi Központ épületegyüttese, de csak messziről vetünk egy pillantást, és visszatérünk az ártérbe.
A Gombócosi ág partján haladunk tovább, és hamarosan elérjük a régi erdészházat, ami a rendszeres árvizek következtében sajnos lerobbant állapotban van. Oldalfalára azonban valaki gondosan „felkönyvelte” a jelentősebb árvizeket, akkurátusan odaírva az évszámot és a dunaremetei tetőző vízszintet. Ezzel egyben megörökítette azt is, hogy mennyivel magasabban alakult ki itt az árvízszint, mint Dunaremetén, a 8 cm itt már 25 cm-t ér. Nem túl biztató, különös tekintettel arra, hogy a nyolcvanas években még stimmeltek a centik…
Árvízszint-jelölések az erdészház oldalán
Tovább sétálunk a Gombócosi ág partján, helyenként kitekintve a folyóra és az ott található horgászhelyekre, amíg elérjük a Kis-Halrekesztő ágat.
A Kis-Halrekesztő kiágazása
Ennek az ágnak a partján sétálunk tovább. Sok a bedőlt fa, mivel a hód itt is szorgalmasan dolgozik.
Kis-Halrekesztő mellékág
Az út végén elérjük a töltést. Innen 2,6 km-re van a töltésen a Vadludak pihenő, ahová gyűjtőkocsi-járattal jutunk vissza.
Ha már Lipóton járunk, nem fejezzük be itt a sétánkat, hanem Óvár felé tartva megállunk még két helyen a lipóti Morotvató partján: a Holt Duna tanösvény indulópontjánál és a lipóti kilátónál.
A tanösvény és a kilátó
A Szigetközben ez a terület kapott először fokozott védettséget.
Érdekesek a régi térképek, tökéletesen mutatják a szukcessziót. Először még egy, a Dunától elszakadt vízfelület, majd láp, mocsár, utána a falu legelője, és csak egy kis karéj marad meg a vízfelületből. Ezt őrizzük ma is a mesterséges vízpótlással.
Első katonai felmérés, 1782
Második katonai felmérés, 1869; már lápot, mocsarat mutat
Harmadik katonai felmérés, 1887; már inkább legelőnek jelöli a terület nagy részét
Katonai felmérés, 1941; továbbra is csak azt a szűk karéjt jelöli vízzel borított területnek, amit majd mi is megtekinthetünk
Túránkat a kilátónál fejezzük be, a termállal szemben.